DN-19: továbbra is "zsákutca"

Hétfőn arra próbáltunk fényt deríteni, hogy hogyan halad a Szatmárnémetit Nagyváraddal összekötő országút felújítása, mikorra várható ennek befejezése. Miután úgy az útjavítást végző Strabag vállalatot,  mint a Közlekedési és Infrastrukturális Minisztériumot sikertelenül próbáltuk megkérdezni, a helyszínen dolgozóktól tudtuk meg, hogy várhatóan augusztusban fejezik be aSzatmár és Bihar megyét összekötő útszakasz felújítását. Kedden  (ma) tovább próbálkoztunk a hivatalos források elérésével.

A legutóbb kapott telefonszámon - amelyet tegnap (hétfőn) ajánlottak számunkra - egy középkorú, férfihang jelentkezett, majd elmondta, természetesen semmi akadálya annak, hogy válaszoljon a feltett kérdéseimre, ehhez azonban az szükséges, hogy ezeket írásban juttassam el hozzájuk. Felvetettem, hogy legalább néhány egyszerű, kérdésre válaszoljon telefonon keresztül. Az illetékes közölte, hogy mindenképp szükséges az írásos kérés.

Miután leírtam azt az e-mailcímet, amelyre a leveleket várják, naivan rákérdeztem, körülbelül mennyi idő múlva számíthatok megválaszolásra? A férfihang közölte, az előírás szerint hozzávetőleg 30-32 nap alatt meg kell kapjam ezt.  Agyamon ekkor átvillant, hogy ha a tegnap megszólaltatott munkás információi igazak, hamarabb befejeződik a kérdéses útszakasz felújítása, mintsem megkapjam a választ néhány egyszerű, de igen fontos kérdésre.

Ugyanakkor egyes forrásaink tudni vélik, hogy a Román állam jelen pillanatig nem fizetett a Strabagnak az útfelújításért, ezért is késtek a munkálatok megkezdésével. A mindenkori kormánnyal szerződött cég megunva viszont a várakozást, úgy döntött belekezd a javításokba, a számlát pedig utólag nyújtja be.

Ezt megerősítő információkat azonban a multinacionális cégtől sem sikerült megtudtunk. A tegnapi forgatókönyv szerint ismét többszöri átkapcsolások után eljutottam egy kedves hangú nőhöz, aki szellemesen rákérdett, oknyomozó riportot írok-e? Válaszom természetesen igenleges volt, majd azt is elárultam, hogy minden vágyam az, hogy ne kapcsoljon tovább, mivel tegnap már végigjártam ezt az utat. Kedvesen azt válaszolta, megpróbál ő a segítségemre lenni, bár ez nem az ő munkaköre, hiszen ők a magyarországi munkálatokért felelősek.

Nem csak az úton állítottak meg a haladásban.

Miután hosszas, ugyanakkor közös erőfeszítéssel rátaláltunk három, az adatbázisában szereplő romániai telefonszámra kedvesen elbúcsúztunk egymástól, én megköszöntem a segítséget, ő pedig további sok sikert kívánt a kutatáshoz. A kétnapos munkának úgy tűnt végre meglesz a gyümölcse. Három telefonszámmal a zsebemben a 19-es számú országutat érintő minden tisztázatlan kérdésre immár fényt derítek.

Tévedtem.... A telefonszámokat tárcsázva női robot válaszolt és mindhárom esetben közölte, a hívott szám nem létezik.
Úgy tűnik, mégiscsak vannak olyan munkálatok hazánkban, amelyek bár a szemünk előtt zajlanak, közügyek, részben mindenki tud róluk, hivatalos információt azonban lehetetlen róluk megtudni.
Így tehát nem marad más hátra, mint várni az augusztus végét, hogy kiderüljön, mi valósult meg a tervekből.